A karácsonyi szérum rejtélye
A somerseti Wintermere Hall karácsonyi teadélutánját tragédia árnyékolta be.
Lady Prudence, a kastély lenyűgöző úrnője, rejtélyes körülmények között hunyt el. A társaság tagjai mind gyanúsak – de vajon ki követte el a gyilkosságot?
Olvasd el a történet első felét, és szavazz, szerinted ki a gyilkos! 🎄
A somerseti Wintermere Hall olyannak tűnt, mintha egy karácsonyi képeslap kelt volna életre.
A kastélyt hó borította, a sűrű pelyhek némán szállingóztak, vastag takarót képezve a díszes, kovácsoltvas kapuk és a gondosan nyírt sövények felett. A hatalmas tölgyajtón girlandok lógtak, amelyek között aranyló gyertyák fénye szikrázott.
Az udvaron halk lovaskocsik érkeztek, hintók kerekei nyikordultak a fagyos köveken, miközben a vendégek a kastély fényes, meleg belseje felé siettek.
Odabent a hallban a kandalló fénye tükröződött a nehéz, mahagóni bútorokon, és a tűz ropogása keveredett a halk ünnepi zongorajátékkal.
Vastag, brokát drapériák lógtak az ólomüveg ablakok előtt, a szobákban fahéj és szegfűszeg illata terjengett. A sarokban egy égig érő karácsonyfa állt, tele kézzel fújt üveg díszekkel és csillogó aranyszalagokkal.
Az Ashworth család híres volt az ünnepi teadélutánjaikról, amelyeken a környékbeli arisztokrácia legjava gyűlt össze, hogy egyenek, pletykáljanak, és a legújabb híreket osszák meg egymással.
Az idei ünnepség azonban különleges ígérettel kecsegtetett.
Az idei ünnepség azonban különleges ígérettel kecsegtetett.
Ugyanis Lady Prudence Fairchild, Duchess of Wrinklebury – a család nagyasszonya és az angol arisztokrácia szépségideálja – valami egészen különlegeset ígért a vendégeknek.
A társaság kíváncsian figyelte, ahogy Lady Prudence ünnepélyesen előlépett, kezében egy apró, ezüst fiolát tartva.
„Ez nem egyszerűen egy szépségápolási termék,” jelentette ki mosolyogva, miközben néhány cseppet masszírozott az arcára. „Ez a családunk titkos öröksége, egy csodaszérum, amely képes visszafordítani az időt. Holnap mindannyian megkapjátok a receptet.”
A vendégek tapsoltak és ámuldoztak, ahogy Lady Prudence hibátlan arcát figyelték. Az este látszólag békésen telt, a társaság beszélgetett, nevetgélt, és élvezte az ünnepi süteményeket.
Az ünnepi idill tragédiába fordult
Lady Prudence éjfél előtt visszavonult a szobájába, de nem érte meg a reggelt. A szobalány sikolya hasított bele a csendes éjszakába:
„Lady Prudence halott!”
A társaság tagjai összegyűltek a szobában, ahol Lady Prudence élettelen teste feküdt. Arca különös, viaszos fényben csillogott, mintha valamilyen mérgező anyaggal vonták volna be. Dr. Gerald Whitby kijelentette, hogy halálát valószínűleg mérgezés okozta.
„Ez gyilkosság. És valaki itt, közöttünk a tettes. Senki nem hagyhatja el a kastélyt, amíg ki nem derül az igazság.” - mondta Lord Ashworth, Lady Prudence özvegye.
De ki okozhatta Lady Prudence halálát?
Miss Harriet Belleville – a házvezetőnő
Harriet évek óta szolgálta Lady Prudence-t, de a kapcsolatuk sosem volt baráti. Prudence a legapróbb hibák miatt is megalázta Harrietet a személyzet előtt, és nemegyszer fenyegette azzal, hogy elküldi őt. Az utolsó csepp az volt, amikor Harriet rajtakapta Prudence-t, hogy titokban elolvasta a leveleit, amelyekben a nő arról írt, hogy pénzt küld haza beteg édesanyjának.
Harriet úgy érezte, hogy Prudence szándékosan tönkreteszi az életét, és meg akarja akadályozni, hogy elhagyja a szolgálatot. Az állás elvesztése az édesanyja halálát is jelenthette volna.
Mr. Paul Gainsborough – a kozmetikai képviselő
Paul Gainsborough egy új üzleti megállapodás miatt csatlakozott Prudence szérumának fejlesztéséhez, ám Prudence nem tartotta be a megállapodásukat. Amikor Paul rákérdezett a szérum értékesítéséből származó nyereségre, Prudence azt válaszolta, hogy „ez a család öröksége, te csak egy kívülálló vagy.” Paul dühében egyszer egy társaságban megjegyezte, hogy „ha valami történne Lady Prudence-szel, talán a dolgok jobban haladnának.”
Paul nemcsak pénzt, hanem a szakmai hírnevét is elveszíthette volna, ha Prudence továbbra is figyelmen kívül hagyja az ő érdekeit.
Lady Agnes Montgomery – a régi barátnő
Agnes és Prudence gyerekkoruk óta ismerték egymást, de kapcsolatuk sosem volt őszinte barátság. Prudence mindig a középpontban állt, Agnes pedig az árnyékában élt. A legutóbbi vacsorán Prudence egy régi történetet mesélt, amelyben Agnes tizenéves korában véletlenül elrontott egy társasági eseményt. A történet nevetségessé tette, és az egész társaság nevetett Agnes rovására.
Agnes úgy érezte, hogy Prudence sosem fogja abbahagyni, hogy másokat alázzon a saját hiúságából, és a legutóbbi incidens után végleg betelt nála a pohár.
Lord Ashworth – az özvegy férj
Lord Ashworth a kastély ura, és Lady Prudence hűséges férje. Legalábbis látszólag. A pletykák szerint házasságuk az utóbbi években inkább volt üzleti szövetség, mint valódi szerelem. Lady Prudence a család társadalmi státuszának motorja volt, míg Lord Ashworth inkább csendes életre vágyott. Az egyik cseléd hallotta, amint nemrégiben azt mondta egy barátjának: „Néha úgy érzem, Prudence árnyékában élek. Ha nem lenne itt, talán szabadabb lehetnék…”
Ráadásul Lady Prudence nemrégiben egy új végrendeletet készíttetett, amelyben állítólag a család vagyonának egy részét jótékony célokra ajánlotta volna fel – Lord Ashworth akarata ellenére.
Ha Lady Prudence eltűnne, Lord Ashworth nemcsak megszabadulna felesége nyomasztó jelenlététől, de megmenthetné a családi vagyont is.
Lady Prudence Fairchild Duchess of Wrinkleburry
Prudence egész életében hihetetlen önbizalommal és karizmával uralta környezetét. Az arisztokrata társaságban példaként emlegették szépségét és éles eszét, de ugyanennyien tartottak is tőle. Hiúsága és perfekcionizmusa olykor átlépte a józan határokat. Barátai és családja szerint Prudence egy olyan nő volt, aki soha nem fogadta el a kudarcot – de mi történik akkor, ha mégis szembesül vele?
Lehetséges, hogy Lady Prudence tudatosan vette be a veszélyes szérumot? Talán saját maga volt az áldozat – nemcsak a szérumnak, hanem a saját ambícióinak is?
Dr. Gerald Whitby – a család orvosa
Dr. Whitby már hosszú ideje szolgálta a családot, és segített Prudence szérumának kifejlesztésében. Ám az orvos szakmai hírnevét komolyan veszélyeztette, hogy Prudence nem volt hajlandó betartani az orvosi előírásokat. Miután Whitby többször figyelmeztette, hogy a szérum még nincs kész a piacra dobásra, Prudence nyilvánosan megszégyenítette egy vacsorán, ahol azt állította, hogy az orvos „túlzottan konzervatív és kreativitás nélküli”.
Whitby attól tartott, hogy Prudence saját kockázatvállalása miatt az ő nevét fogja bemocskolni, ha valami rosszul sül el. Az orvos presztízse és karrierje veszélybe került.
Ahogy az est folytatódott, a vendégek egyre feszültebben próbálták elkerülni egymás tekintetét, miközben a kandalló fénye rejtelmes árnyékokat vetett a nehéz bőrfotelekre.
Az események sorozata azonban egyre gyanúsabbá vált, és minden apró mozzanat további kételyeket szült
Harriet szobájában egy fiola maradék szérumot találtak, amelyről a házvezetőnő azt állította, hogy Lady Prudence utasítására tartotta magánál, de nem tudta, miért.
Dr. Whitby zsebéből előkerült egy levél, amely egy francia gyógyszergyár titkos kísérleti eredményeiről számolt be – ugyanaz a gyár, ahonnan a szérum alapanyagai származtak. Az orvos idegesen próbálta elmagyarázni, hogy a levélben figyelmeztették a lehetséges veszélyekre, de Lady Prudence figyelmen kívül hagyta a tanácsait.
Lady Agnes egy apró, ezüst fiolát ejtett ki a zsebkendője közül, amikor idegesen kiszaladt a szobából. A fiola illata feltűnően hasonlított a széruméra, de Agnes azt állította, hogy az csak egy parfüm, amit a barátnőjétől kapott ajándékba.
Paul Gainsborough kabátja ujjából különös illat áradt, amely szintén a szérumra emlékeztetett. Paul dühösen tagadta, hogy bármi köze lenne a mérgezéshez, és azt állította, hogy Prudence egyszerűen túl messzire ment, de ő soha nem akart volna ártani neki.
Lord Ashworth, az özvegy férj idegesen járkált a szobában, miközben tekintete gyanúsan elidőzött a kandalló felett.
Valaki megjegyezte, hogy Lady Prudence nemrégiben új végrendeletet készíttetett, amelyben a családi vagyon egy részét jótékony célokra ajánlotta volna fel – a férje kifejezett tiltakozása ellenére.
Amikor szembesítették ezzel, Ashworth csupán annyit mondott: „Az ember néha kénytelen radikális döntéseket hozni a család érdekében.”
Mindenki ártatlannak tűnt – és mégis mindegyikük bűnösnek is.
A kandalló fénye megvilágította az arcokat, a karácsonyi dekorációk furcsán ellentmondtak a helyiségben uralkodó feszült légkörnek. Lord Ashworth megállt a szoba közepén, és szúrós tekintettel végigmérte a társaságot.
„Valaki közülünk gyilkos,” jelentette ki hűvösen. „De ki lehet az?”
Mielőtt tovább olvasod a sztorit, hogy megtudd, ki a gyilkos, tippeld meg, hogy szerinted kinek a keze van Lady Prudence halálában.
Készen állsz? Megvan a tipped? Akkor folytatódjék a történet és oldjuk meg a karácsonyi rejtélyt.
Az igazság pillanata
A társaság tagjai egyre idegesebben ültek a kandalló körül. A tűz vidáman pattogott, mintha semmi különös nem történt volna, de a kastély lakói tudták, hogy a látszólagos béke csak álca.
Valahol itt, ebben a szobában lappangott az igazság – és a gyilkos is.
Lord Ashworth lassan felállt, zsebéből előhúzott egy szivarvágót, és tüntető lassúsággal helyezte vissza az asztalra. A szoba csendjét csak a szél süvítése törte meg, amely az ólomüveg ablakokon keresztül szinte nyomasztó atmoszférát teremtett.
„Most már minden világos,” mondta mély, kimért hangon, miközben megállt a szoba közepén. „A gyilkos itt van közöttünk, és mindvégig az orrunk előtt rejtegette az igazságot.”
A társaság tagjai felkapták a fejüket, némelyikük nyugtalanságában a kezében tartott teáscsészét forgatta, mások mereven előre bámultak.
Lord Ashworth lassan előhúzott egy kis ezüst fiolát – azt, amit Lady Agnes zsebkendője között találtak. Felemelte, és a fény megcsillant a fényes üvegen.
„Ez a fiola tartalmazta azt az anyagot, amely megmérgezte Lady Prudence-t,” jelentette ki határozottan. „És az illata... ugyanaz a különös citrusos jegy, amelyet Mr. Paul Gainsborough kabátujján is érezni lehetett.”
Paul felháborodottan pattant fel. „Ez képtelenség! Én csak az alapanyagokat szállítottam. Semmi közöm a gyilkossághoz!”
„Valóban?” – kérdezte Ashworth hűvös mosollyal. „A tiéd volt a legnagyobb anyagi veszteség, és a legkézenfekvőbb lehetőséged, hogy eltávolítsd Prudence-t az útból.”
Lord Ashworth nem állt meg itt. Tekintetét Harrietre szegezte.
„Harriet, te módosítottál a szérum összetevőin, hogy bosszút állj Prudence-en. Egyetlen célod az volt, hogy megszégyenítsd őt. De nem gondoltad, hogy halálos lesz, igaz?”
Harriet könnyes szemmel tiltakozott. „Én csak elrontani akartam a receptet! Nem akartam, hogy meghaljon. Az édesanyám miatt tettem, hogy végre észhez térjen.”
„Dr. Whitby,” folytatta Ashworth, miközben az orvos felé fordult. „Ön segített Harrietnek a módosításban, és titokban cserélte ki az eredeti alapanyagokat, hogy tesztelhesse az új receptet. De aztán valami félresiklott.”
Dr. Whitby felsóhajtott. „Prudence sosem hallgatott rám. Mindig többet akart, mindig jobbat. De soha nem tudta, hol kell megállni.”
Végül Lady Agnes következett, aki szinte megdermedt Lord Ashworth tekintetétől.
„És te, Agnes...” kezdte Ashworth, miközben a nő nyugtalanul megmarkolta székének karfáját. „Te tudtad, hogy mi folyik itt. És nem állítottad meg őket. Sőt, örültél neki, hiszen végre megszabadulhattál volna a barátnőd árnyékától, nem igaz?”
Lady Agnes ajkán megfeszült a bőr. „Ez hazugság! Én csak...” kezdte, de nem tudta befejezni.
A végső csavar
Lord Ashworth végül elhallgatott, majd mély levegőt vett. „De van valaki, aki mindannyiuknál bűnösebb,” mondta lassan, miközben az egész társaság elnémult. „Az igazi gyilkos nem más, mint Lady Prudence maga.”
A társaság tagjai döbbenten felhördültek.
„Prudence tudta, hogy a szérum veszélyes lehet,” folytatta Ashworth. „De annyira hitt a saját nagyszerűségében, hogy nem törődött a figyelmeztetésekkel. A halála saját kapzsiságának és hiúságának következménye volt. Nem egy mérgező anyag, hanem az önhittség ölte meg.”
Ahogy az igazság napvilágra került, a társaság tagjai lassan megnyugodtak. Harriet és Dr. Whitby vállalták a felelősséget a hibájukért, Lord Ashworth pedig úgy döntött, hogy nem vonja be a rendőrséget.
„Ezt a karácsonyt nem börtönökben kell tölteni, hanem tanulságként magunkkal vinni. A szépség önmagában nem boldogság. Ami igazán számít, az a jellem, az emberség, és az, hogy békében éljünk egymással,” zárta gondolatait Lord Ashworth.
A hó tovább hullott a kastély körül, és a társaság a kandalló melegében ülve forralt bort kortyolgatott. Megfogadták, hogy a következő karácsony már csak az újrakezdésről fog szólni.
～ Vége ～